Felfokozott közéleti hangulatban előtérbe kerülhet, hogy a hívő emberek is valamely politikai oldalra állnak: arra az oldalra, amit elsősorban érzelmi fejlődésük, szociális és erkölcsi neveltetésük diktál számukra. Az átélt körülmények, családi vélemények és a hallgatott otthoni beszéd „véleménygéneket” teremt az utódokban, amit csak erős krízisek tudnak ritka esetben, vagy részben megváltoztatni. Az érdekek – fennmaradásukig – néha szintén módosítják, elfojtják a hovatartozást, de nem kevés lelki teherrel. Egymásnak feszülést szül, talán még félelmet is kelt ez a feszültség: a szeretet vesztésének félelmét.
Az Istenhez megtért hívő emberek üdvözölnek, részünk a mennyei örökkévalóság. Vajon lesznek a mennyben globalista vagy patrióta hívők? Jobboldaliak vagy baloldaliak? Néha talán mi magunk is hajlamosak lennénk „előrehozott választást” tartani — kizárni másokat érzelemből, indulatból.
Istennek csak egyedül Jézus Krisztusban és a megváltásukban hívők tetszenek, csak ők üdvözülnek. Ő a hívőnek nem veszi számba az élete előzményét, hogy hol, milyen családban szocializálódott, nevelkedett. Isten terve szerint egyre jobban és jobban hasonlítunk Hozzá, ezért a hívők közötti különbözőség is csökken, háttérbe szorul, jelentőségét veszti az előzmény. Pedig életünk során társadalmi lények (egyéniségek) maradunk. Ami a Bibliából egyértelműen megismerhető, hogy ez nem véletlen, céllal vagyunk egymás között. A Szentírás eligazító üzenettel bír ezen a területen is: nemzetek, királyok, uralkodók, elnyomottak, szegények és előkelők élnek együtt.
Egy biztos, a mennyben nem lesz ellenzék, mert kormányon csak az Úr Jézus lesz és a Sátán nem lehet jelen. De addig viszonyulnunk lehet, sőt viszonyulnunk kell a közösségünkhöz, amelyben felelősségünk van. A gyülekezet a Krisztus teste, ahol közösséget talál mindenki, aki Istenhez tér.
Azonban a társadalmak, amik a nemzeteket alkotják, benne az összes ember eleve Istenhit nélküli, elveszett állapotban van. Épp ez a kegyelem, hogy mindenki aki él, hallhatja az Úr szavát, és ha enged a hívásnak, megmenekülhet. Ebben a kegyelmi munkában mi hívők életet igenlő örömmel szolgálunk az istenkeresők felé. Ő azért tartja fenn a világot, társadalmakat, és ad időt a bűnben élő embereknek, hogy el ne vesszenek, hanem legyen idejük, alkalmuk hinni, és megragadni az életet, amely nem ér véget ennek a földi létnek a végével. A megváltottakat — bármilyen származásúak, bőrszínűek vagy politikai neveltetésűek is — Isten a mennybe viszi, mert egyedül a hit számít. Ezért fontos, hogy a politikai indulatoktól fűtött időkben is tudatosan készüljünk: a gyűlölet, a megvetés és a másik ember lenézése nem fér meg a hívők között. „Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Mózes 6,5) Válaszd a jót, szavazz Őrá, amikor teheted, és imádkozz a vezető emberekért, akiket Isten helyez a nemzetek, települések, közösségek élére!
A Biblia nem beszél pártpolitikáról, hanem alapelvekről, amelyek irányt mutatnak a hatalomhoz és társadalmi felelősséghez való viszonyunkban. Két fő kérdésünkre is választ kapunk: Hogyan viszonyuljunk a hatalomhoz? Mikor és hogyan vállaljunk szerepet a közéletben?
A keresztény ember nem él elszigetelten a társadalomtól. A politikai és társadalmi szerepvállalás teológiai és erkölcsi kérdés.
A Római levél 13. részének első hét versében ezt olvassuk: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.”
A Máté 22,21-ben pedig ezt: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
Történeti példákat is találunk, melyek számunkra is üzenetet hozhatnak:
– József Egyiptomban (1Móz 41.) politikai vezetővé válik, bölcsen gazdálkodik a válság idején.
Üzenet: Isten adhat pozíciót, hogy áldás legyünk másoknak.
– Dániel Babilonban (Dán 6.) magas tisztségében is hűséges marad Istenhez.
Üzenet: A hit nem kompromittálható politikai nyomás alatt.
– Eszter a királyi udvarban (Eszter 4.) pozícióját népe megmentésére használja.
Üzenet: A felelősség nem kerülhető el, ha Isten helyezett oda.
Hívők közösségében nem hangsúlyozzuk politikai álláspontunkat, meggyőződésünket szószékről, igehirdetéseinkben, lelki közösségünkben. Azért nem korteskedünk a gyülekezetben, mert az szakadásokhoz vezethet, érzelmi kötéseket szaggathat, és elvonja a figyelmünket a hívők küldetésétől, megbontja az egységünket. Személyes beszélgetésben, ha kérdeznek nem szégyelljük, elmondhatjuk véleményünket, és indokolhatjuk érveinket. A szeretet felül tudja írni érzelmeinket, és bölcsességet is ad a bennünk lakó Szent Szellem arra, hogy egymás építésére legyünk. Legyünk tapintatosak és szelídek. Különösen fontos ez a családokban, és a rokonságban is.
Imádkozzunk rendszeresen azokért, akiket vezető helyre szavaztak, szavaztunk, hiszen ők felelősek lettek közösségeink, településeink, országunk, világunk előmeneteléért, a mi jólétünkért. Különösen „hitünk cselédjeiért” imádkozzunk, a hitben járó vezetőkért, hogy megálljanak, és jó döntéseket hozzanak! A hitetlenekért is, hogy megtérjenek és megigazuljanak. Hiszen Jó az Úr, Menedék a viharban, és gondja van a hozzá folyamadókra!
Kovács Zoltán Károly
képviselő, BMSZ