Tizenöt gyerekkel kezdték el az iskolai nevelést a Bodrogi Oktatási Központban harminc évvel ezelőtt, mostanra viszont már kilencszer annyi diák tanul az intézményben, mint 1994-ben. A jubiláló iskola fenntartóváltás előtt áll, mely újabb fontos mérföldkő. Dan Tiborné intézményvezetőt kérdeztük, aki aláhúzta, a pedagógia és a lelki munka tovább folytatódik a bodrogi iskolában.
– Milyen indíttatásból alapították az iskolát, kik gondolták úgy, hogy ebben a pici faluban létrehozzák az intézményt?
– A Menedék Alapítvány Budapesten kezdett el szociális munkát végezni az 1980-as években, s ennek egyik ágaként jött létre a bodrogi szolgálat. Felújították a Sárközy–Nádasdy-kastélyt, s abban gondolkodtak, hogy olyan fiatalokat fogadjanak be, akiknek rehabilitációra van szükségük, s vidéken, nyugodtabb környezetben ez jobban működhet. Aztán inkább a prevencióra helyeződött a hangsúly, nevelőszülői feladatot vállaló családok költöztek ide, az ő gyermekeik számára gondoltak arra, hogy óvodát, iskolát hozzanak létre. Ebből az aprócska kis intézményből nőtte ki magát ez a nagy komplexum. Az óvodát 1989-ben, az iskolát 1994-ben indították el.
– Hova jutottak el a harminc év alatt?
– A kastélyépületben tizenöt gyermekkel kezdődött el minden. Ennyien voltak összesen egytől a negyedik évfolyamig. Ha az oktatási központot nézzük, akkor ma több mint 250 gyermekről gondoskodunk. Az iskolában 132 diák tanul, a bodrogi egycsoportos óvodában 18, a kaposvári Békevár Tagóvodában két csoportban 46 gyermek, a zeneiskolánkban, mely a kezdetektől működik, jelenleg 73 diák tanul nálunk zenét.
– Minek köszönhetőek a közeli vármegyeszékhelyről is látszó eredmények?
– Részben az iskola egyedi, keresztyén jellegének. Amikor mi is elkezdtük itt az oktatást, sorra alakultak egyházi iskolák. A miénk azonban nem egy klasszikus egyházi intézmény, hanem egy felekezetközi oktatási központ. Az itt dolgozók életpéldáján és a keresztyén értékrendszer átadásán keresztül próbáljuk nevelni a gyerekeket. A mai napig nem tartunk felekezeti hittant, hanem bibliaismereti óra van. Azt szeretnénk, hogy az itt felnövő gyerekek, családok, de akár a munkatársaink is lehetőséget kapjanak arra, hogy megismerkedjenek azzal a fajta gondolkodással, életvitellel, ami Isten megismeréséből, a hozzá való kötődésből fakad.
– Az oktatás színvonalára mennyire figyeltek oda?
– Nem törekedtünk elitoktatásra, de fontosnak tartottuk a szilárd alapok felépítését. Erős befogadó jellege volt az intézménynek. A kezdetektől nagyon sok állami gondozott kisgyerek járt ide. Aztán később nyitottunk a sajátos nevelési igényű (SNI) fiatalok felé többféle területről is.
– Ez még most is így van?
– Ma is rendszeresen kapunk megkeresést különleges bánásmódot igénylő gyermekek befogadására. A tapasztalatainkból tanultunk. Mikor gyermekeket integrálunk, arra is figyelni kell, hogy a többség se szenvedjen kárt, és az ő számukra is egy befogadó, előrevivő közeg legyen. Mert hiába fogadunk be sok gyereket, ha nem tudjuk őket megfelelően támogatni. Ebben igyekszünk most egy jó arányt megtalálni. Törekszünk arra is, hogy a családokkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki.
– Nehéz feladat?
– A mai világban ez nem olyan könnyű. Azt érzékelem, hogy most egy kicsit zártabbak a családok. De hozzánk általában olyan családok hozzák a gyermekeiket, akik jobban igénylik, hogy egy közvetlenebb kapcsolat legyen az iskola és a szülői ház között. Sokan keresik azt a fajta védelmet, családiasságot, amit nyújtunk.
– Akkor nem csak a helyiek járnak a bodrogi iskolába?
– Ez egy nagyon kicsi település. A diákok 15 százaléka bodrogi, nagyjából 60 százalékuk Kaposvárról, a többiek a környék településeiről járnak hozzánk. A városból járó diákok többsége menetrend szerinti busszal érkezik. Mivel sokan vannak, biztosítunk nekik kísérő pedagógust. A mezőcsokonyai, csombárdi és osztopáni diákokért iskolabuszt küldünk minden nap.
– Nyilván a legtöbb szülő azért hozza ide a gyermekét, mert vallásos. A pedagógusoknak is muszáj annak lenniük?
– Nem kötjük a felvételt valamilyen egyházhoz tartozáshoz. Számunkra az a fontos, hogy nyitottak legyenek arra, hogy az értékrendszert megismerjék, segítsék a közös munkát. Elsősorban keresztyén munkatársakat keresünk, akik hitelesen tudják képviselni az értékeinket. A munkatársainknak, akik nem ebben a közegben nőttek fel, szeretnénk lehetőséget adni a kapcsolódáshoz.
Fenntartóváltásra készül az intézmény
A Bodrogi Oktatási Központot a Menedék Alapítvány indította el harminc évvel ezelőtt. A fenntartási jogokat 2008. szeptember 1-től a Menedék Alapítvány átadta a „Jó az Úr” Bodrogi Baptista Gyülekezetnek, amely a mai napig vitte ezt a felelősséget. Szeptembertől azonban újabb fenntartója lesz az intézménynek. Dan Tiborné kiemelte, nagyobb változást nem hoz majd a fenntartóváltás. Az oktatási központ egy belső egyházi jogi személyhez, a Baptista Menedék Szolgálathoz kerül át, amely szorosan kötődik az iskolát is alapító Menedék Alapítványhoz. Gyakorlatilag ez nekünk egy kicsit olyan, mintha a gyökereinkhez térnénk vissza – hangsúlyozta Dan Tiborné. A fenntartó gyülekezet azért gondolkodott abban, hogy átadja az intézmény fenntartását, mert jelentősen megnőtt az intézmény működtetésének anyagi terhe, és a fenntartói felelősség viselése is nehéz egy ilyen kis közösségnek. A gyülekezet saját tulajdonát továbbra is biztosítja az oktatás céljaira, és önkéntes munkával, lelki háttér biztosításával is segítené az intézményt.
