Karácsony ünnepére készülve a Baptista Menedék Szolgálat fenntartásában működő Menedék Fiúotthon lakóival beszélgettünk az ünnep megéléséről, kihívásokról és örömökről…

– Márió, amikor közeledik a karácsony, milyen emlékek idéződnek fel benned a tavalyi ünnepről?

– Tavaly december elején rosszabbra fordult a pszichés állapotom, és a Péterfy Kórház pszichiátriájára kerültem. Az egész karácsonyi időszakot ott töltöttem, még a szilvesztert is. Nagyon elhagyatottnak éreztem ott bent magam, nem engedtek ki szinte semennyi időre sem, mert a zárt osztályon voltam. Egyedül annak örültem, amikor ti bejöttetek hozzám látogatóba, és még ajándékot is hoztatok nekem. Ettől nagyon meghatódtam, és éreztem, hogy fontos vagyok valaki számára. Nagyon jól esett.

– A tavalyit megelőző évben itt karácsonyoztunk együtt a Fiúotthonban. Milyen emlékeid vannak arról az ünnepről?

– Az otthonban akkor nagyon meghitt, szeretetteljes volt a légkör. Tetszettek a közös programok is, és az ételek is nagyon finomak voltak. Annyira jó, hogy két éve itt az otthonban néztünk közösen egy karácsonyi filmet, ami engem a gyerekkoromra emlékeztetett. Úgy érzem, hogy ebben az időszakban a lakótársak is sokkal kedvesebbek egymással, érzik, hogy a karácsony a szeretetről szól. Hálás vagyok, hogy itt lakhatok, olyan ez a közösség számomra, mint egy család. Ti vagytok az én családom, sok szeretet kapok itt mindenkitől.

István ezeket mondta az otthonban töltött karácsonyozás kapcsán.

– Pisti, ha visszatekintesz, milyen karácsonyi emlékeid, élmények jutnak eszedbe?

– Nagyon nehezen éltem meg, amikor édesanyám meghalt 2000-ben szívbetegségben. Nem volt örömteli akkor a karácsonyunk sem. Nehéz, szomorú idők voltak azok, rossz is visszagondolni erre. Nehezen tudtam túltenni magam a halálán. Akkor kerültem a Szent Imre kórházba gyógykezelésre, mert tudathasadásom volt. Azóta is gyógyszereket kell szednem, injekciót is kapok havonta egyszer, hogy stabil legyen az állapotom. Hála Istennek azóta jobban vagyok már, a testvéreim támogattak, és javult az egészségem.

– Van olyan karácsonyi emléked az elmúlt évekből, ami feltöltődést, bátorítást jelentett számodra? Mit szeretsz a karácsonyban?

– Leginkább az ünnepi ebédet, az ajándékozást és a fenyőfadíszítést szeretem. Finom volt a karácsonyi ebéd, hurka és kolbász, és volt hidegtál is, amit nagyon-nagyon szeretek. Utána felolvastak nekünk a Bibliából és elhangzott néhány kedves gondolat. Nagyon szeretem az itteni lakóközösséget, több barátom is van itt, jókat beszélgetünk mindig karácsonykor. De örültem annak is, hogy a családommal is találkozhattam utána.

Gergely ekképpen mesélt a karácsonyi élményeiről.

– Kedves Gergő, sok mindenen keresztülmentél eddigi életedben. Mi jut eszedbe, amikor karácsonyi emlékeket keresel? Voltak nehezen megélt és boldogabb karácsonyaid?

– Nem szívesen emlékszem vissza a nehéz évekre. Egyszer 8-10 éves lehettem, amikor karácsonykor nézte apukám a tévét ittas állapotban. Én szerettem volna átkapcsolni, erre ő agresszíven felugrott, és a mellkasomba ütött. Ezután nagyon féltem tőle. Erőszakos ember volt. Pont a szeretet ünnepén bánt így velem. Ez egy nagyon rossz karácsonyi élményem volt. De voltak jobb időszakok… Szeretem magát a karácsonyt, mert nagyon szép ünnep. A legszebb ünnepnek tartom, nagyon szeretem a szeretet ünnepét. Maga a város is akkor szépül meg leginkább, mindenhol szép díszek vannak az utcákon, a plázákban. Egy csomó olyan szép dolog van ilyenkor, ami egész évben nincsen. A Megváltó születését ekkor ünnepeljük.

– Tavaly itt voltál a Fiúotthonban karácsonykor. Mi az, ami emlékezetes számodra?

– Az kifejezetten tetszik az itt töltött karácsonyban, hogy szenteste maga az intézményvezető van velünk, és személyesen ő adja át az ajándékokat nekünk. Olyan jó, hogy itt is van egy gyönyörű karácsonyfa, melynek fényeit együtt szoktunk csodálni esténként néhány lakótársammal. Visszagondolunk ilyenkor Jézus Krisztus születésére. Az is nagy élmény volt számomra, hogy 26-án az én szociális munkásom, ahogyan én szoktam mondani a „sajátom” volt velünk, és nagyon finom gyros tálat készített nekünk. Vacsora után gitárral énekelt velünk együtt néhány karácsonyi dalt. Eszembe jutottak a nagyszüleimmel kapcsolatos kedves karácsonyi emlékeim.

Szák-Kocsis Endre

(Megjelent az AlapVető – Baptista Szociális Módszertani Központ hírlevelében)