Hálás vagyok azért, amit Isten a Falumisszión keresztül tett!

2025-ben volt harminchárom éves a Falumisszió, az elmúlt nyáron egy erről szóló konferenciára kaptam meghívást Debrecenbe. Kérték, hogy néhány mondatban számoljak be arról, hogyan is kerültem kapcsolatba a Falumisszióval?

Hát a Menedék Alapítvány Teabuszán keresztül: harminchárom évvel ezelőtt, már évek óta működött Budafokon a Teaklub, így voltak már tapasztalataink. A Menedék Alapítvány egy pályázaton keresztül vásárolt meg egy csuklós buszt, amit átalakítottunk Teabusszá. Éveken keresztül tavaszi – nyári – őszi szezonban működött: három munkatárssal és több önkéntes segítségével.

A Teabusz egyfajta utcai szolgálat volt. Asztalokkal, eredeti ülésekkel, ágyakkal, kiskonyha gáztűzhellyel, átalakított belső berendezéssel, függönyökkel; külső feliratokkal, TV-vel, videóval, társasjátékokkal, könyvekkel, gördeszkával és a legfontosabb: Bibliákkal.

Néhány emlékem a Falumisszió és a Teabusz szolgálatáról:

Mátraszőlősre a gyülekezet meghívására érkeztünk. Sok különleges alkalmat élhettünk át. Az itteni szolgálatban ismerkedtünk meg egy fiatalemberrel, aki később a Menedékvárosba jelentkezett egy éves önkéntes szolgálatra. Örömmel és hálaadással gondolok vissza Kornélra és családjára, gyermekeikre, a mátraszőlősi szolgálat áldásaira!

A Falumisszió során sokakat megismertünk – a társadalom különböző rétegeiből, olykor nehéz történetekbe csöppentünk. Valahol hosszan beszélgettem egy középkorú férfivel, aki beavatott az ő múltjába. Tizenévet töltött börtönben. Kérdésemre, hogy miért, rövid válasz érkezett: – „Létszámcsökkentés.” így nevezik a börtönzsargonban a gyilkosságot. Akit kilőtt a falu határában, az régen nem fizető adósa volt. Megtalálták, elítélték.

Egy középkorú asszony kért befogadást a budafoki Leányotthonunkba. Sok-sok zűrzavarból menekülve kapott segítséget, majd pár hét után visszament a falujába egy hétre, látogatóba. Sose tért vissza a Lányotthonba, mert a falu egyik árkában találták megfojtva. Nem lett meg a tettes.

Debrecenben is jártunk, szolgáltunk: Istvánkertben és Pallagon. Ruhaakciót is tartottunk mindkét helyen. Az Istvánkertben levő munkatársaink panaszkodtak, hogy nem jönnek az emberek, pedig sokan élnek a lakótelepen. Így az addigi 11.00 órai nyitáson változtatni kellett, reggel 5:30-kor kezdtünk nyitni (a közeli piachoz igazodva). A vállfákon levő színes ruhákkal körbe akasztottuk a sátrat, ahová vártuk a környékbeli lakókat ruhaneművel és beszélgetési lehetőséggel. A korai nyitás után sokan jöttek, áldott napok következtek.

Fiatalok, idősek, gyerekek kerestek meg bennünket. Egy hetven év körüli idősebb ember panaszkodott: holnapra a rendőrségre kell vigye az autóját. Nem érvényes a jogosítványa, nem vezetett évek óta, az autó műszaki vizsgája is lejárt. A köztünk lévő 13 éves fiú megoldotta a problémát: elvitte a bácsit, meg az autót is a rendőrségre, elintéztek mindent, meg is jöttek rendben! (Mi csak utólag tudtuk meg, a visszaérkezés után…) „Rendben ment minden.”

Legidősebb unokám is így lett. Kisvárdán találkoztunk azzal a fiatalemberrel, aki a szolgálatunkon keresztül került a Fiúotthonba. Húga az otthoni körülmények miatt állami gondozásba került volna tizenegy évesen, de ő elhozta otthonról. Kérdeztem egyik lányomat és a férjét: nem fogadnák be 1-2 hétre, ha az Úr is úgy akarja? Kértem, hogy imádkozzanak érte. Vállalták (nem csak hetekre), és még aznap új iskolába lett beíratva. A hivatalos elhelyezés is megtörtént, a lányomék nevelőszülők lettek. Akkor még nem volt akadály, hogy csak 12 év korkülönbség volt köztük. Ez 30 éve volt, azóta neki is lett családja, a gyermekei pedig már a dédunokáim.

Ózdon a Gyújtón álltunk a parkolóban, ott volt akkor a Tea-busz bázisa a FAMISZ-nak. Itt vehettük meg az első Menedékes póló alapanyagát. Kedvező ára volt: 70 Ft/db. Ezért is hálát adunk az Istennek! Innen Ózdról jelentkezett egy lány – önkéntesként egy évi szolgálatra. Örömmel le is töltötte a vállalt idejét.

Ilyen és hasonló örömöket élhettünk át! Kezdeményező és vezető Rácz Lajos volt a szolgálatban. Sok-sok érdekes és hasznos szolgálatnak lehettünk részese. Folytatni kellene! Kell.

Huszár Géza