Menedék alapítvány

Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején. (Náhum 1,7)

Szívem csücske

Szívem csücske

„Szívem csücske” – szoktuk mondani arra, ami számunkra nagyon kedvelt és fontos. A Menedék szolgálata és ügye ilyen nagyon közel áll hozzám a születése óta. A kapcsolatom is folyamatos nemcsak az Alapítvány alapítójaként és a Kuratórium tagjaként, hanem, mert hiszem, hogy Isten előtt kedves és fontos szolgálatot végez.

Nincs kimutatásunk arról, hogy a munkálkodásának több mint 30 esztendeje alatt, hány lelki, emberi válságba, és csődbe jutott emberen segített a Menedék szolgálata. Lehet, hogy sokkal többet kellene beszélnünk erről, de az ott dolgozók nem elismerésért, hanem az emberek javára és isten dicsőségére végzik a munkájukat. A lélekmentés és a szeretet késztetésével igyekeznek szolgálni.
 
Sok-sok emlékem és közreműködésem közül kiemelem, hogy a 2000-es évek elején a Menedékvárosban (Kiskunmajsán) tanfolyamot tartottam az ott lévő 80-100 gondozott számára „Életvitel” címen. A mindennapi élet ezernyi területét vettük sorra, és azt tanultuk és beszéltük meg, hogy miként lehet a személyes, a családi, a társadalmi életben józanul, bölcsen, a magunk és környezetünk boldogságát építve, helyesen élni. 

Egy napon dolgozatot írattam velük „Jövőképem” címen. – Sokféle vágy, elképzelés rajzolódott ki a dolgozatokból. Volt köztük egy különleges, amely különösen megható volt számomra. 

Egy Diana nevű sötét bőrű leányanya – aki maga sem ismerte az apját – nagyon jól rajzolt. A megnevezett témában egy rajzot készített, amelyen egy férjet és feleséget ábrázolt, akik mindketten a közöttük és velük sétáló kislányuk kezét fogják. Könnyekig meghatott ez a rajz. Ez a leányanya nem ismerte az apját,nem volt férje, soha nem szerezhetett a rajzán ábrázolt élményeket. Lelke mélyén mégis ez a „jövőkép”, illetve szomjas vágy élt: Férj, feleség, gyermek szeretetben, rendezett családi közösségben. 

Reményik Sándor „Istenarc” című verse jutott eszembe: „Egy istenarc van eltemetve bennem. Fölibe ezer rétek tornyosul, de érzem ezer rétegen alul”.- írja a költő. Minden ember magában hordozza Isten leheletét: szent tiszta vágyat egy bűntől szabad boldog élet képét. Első szüleinkben elvesztettük, de Jézus Krisztusban vetett hit és Tőle nyert szabadítás által megnyerhetjük ezt a bűntől szabad életet. Ezt munkálja a Menedék.

Kovács Géza – Mesélek az életemről

Megszakítás