Mielőtt belevágtunk volna az önismereti kérdésekbe, fontosnak tartottuk, hogy a résztvevőkkel közösséget építsünk. Ennek érdekében pizzát rendeltünk és a várakozási időt jól kihasználva, egy játék keretein belül a fiúk még jobban megismerhették egymást: mindenkinek el kellett képzelnie, hogy egy városban járkál, amiben az emberek üdvözölhetik egymást. A játék célja a másik személy megismerése volt. A pizza érkezését követően a közös étkezés és beszélgetés még jobban segítette a csoport összecsiszolását. Ezt követően egy újabb játék (szociometria) következett, amelyben az önismeret és önértékelés került vizsgálatra, különböző kérdések segítségével.

Csendre térni – imaginációs feladat

A közös ebédet és játékokat követően a hallgatóságnak csendben, egy történet végig hallgatásával nyílt lehetőségük megkeresni belső értékeiket.

A történet röviden:
El kellett képzelni, hogy egy tengeralattjáróban ülünk. A tengeralattjáró először a víz felszínén van, majd egyre inkább a tenger mélyére megy. A tenger mélyén pedig kincseket kellett keresni, a lelkünkben található értékeket megtalálni, majd ezeket a tengeralattjáróval a felszínre hozni.

A történet és a nyugodt környezet kapcsán mindenki elcsendesedett és jó érzéssel tárhatta fel saját értékeit. Ez az imaginációs játék egybe volt kötve a következő játékkal.

A saját címer megrajzolása

Ebben a feladatban mindenkinek meg kellett rajzolnia a saját címerét. A címerbe be lehetett rajzolni mindent, ami a személyünkhöz kapcsolódik, például a hit, álmok, tehetségek, szenvedélyek témakörökből, de a rajzon megjelenhettek a személy életéhez kapcsolható fontos emberek is. A feladat célja az volt, hogy mindenki nézzen szembe saját életével és ismerje fel, hogy ki is ő valójában, milyen értékei vannak.

Néhányan megrajzolták az álmaikat, vágyaikat például elképzelt házukat, családjukat. Mások pedig a motivációjukat, hitüket vetették papírra.

Interaktív előadás – Időgazdálkodás és reziliencia

Az előadás elején az időgazdálkodásról beszélgettünk. Az időgazdálkodás a rendelkezésre álló időn belül segít a függőben lévő feladatok elvégzésében.

• Magát az időt nem lehet irányítani. Mindig ugyanazzal a sebességgel halad – függetlenül attól, hogy mit teszünk vele.
• Minden nap 24 órája van mindenkinek, függetlenül attól, hogy sikerül-e jól beosztani vagy sem.

A hatékonyabb időbeosztás érdekében az Eisenhower-mátrixról beszélgettünk:

A másik téma, amiről tanultunk, az a reziliencia, illetve a lelki egészségvédelem. A reziliencia – más néven rugalmas ellenállási képesség vagy alkalmazkodóképesség – az a folyamat, amelynek során az egyének viselkedésük igazításával reagálnak a problémákra és a változásokra. A reziliencia jelentősen hozzájárulhat az egyén azon képességéhez, hogy talpra álljon vagy reagáljon a kihívásokra és a változásokra.

Ez a folyamat a következőket foglalja magában:

• Rezilienciát kiváltó tényezők (pl. stresszhelyzetek),
• A reziliencia képességet elősegítő erőforrások (pl. önbizalom, pozitív életszemlélet, támogató szociális környezet) és
• Következmények (pl. viselkedés- vagy attitűdváltozások).

Minden résztvevő nagyon odafigyelt az előadásra. Mindenki hozzá tudott szólni, és néhányan ahogy kimondták észrevételüket, felismerésre jutottak saját életükkel kapcsolatban. A legtöbben mélyen elgondolkodtak és újragondolták hozzáállásukat.

Előadás – Konfliktuskezelés és asszertív kommunikáció

Az előadás kezdetén a konfliktuskezelésről és az emberek konfliktushoz való hozzáállásáról beszélgettünk. A Thomas-Kilmann modell alapján ötféle konfliktuskezelő típust különböztetünk meg.

Típusok:

• Versengő
• Problémamegoldó
• Kompromisszumkész
• Alkalmazkodó
• Elkerülő

Utána a konfliktuskezelés lépéseiről beszélgetünk:

• Elfogadás (ez nem egyenlő az egyetértéssel)
• Cél, keretek, kompetencia megállapítása
• Az igazi konfliktus feltárása
• A másik meghallgatása
• Saját álláspont kifejtése
• Közös megoldás létrehozása

Ezt követően egy pár kommunikációs elméletről tanulhattuk, például az asszertív kommunikációról:

• Alkalmazd a „lapfelcsapást” (bennünk lévő érzés kimondása)
• Gondolj a jövődre
• Gazdálkodj az idővel és az energiával
• Egyidejűség esetén priorizálj
• Mindig ügyelj a kompetencia-határokra

Ezen az előadáson is mindenki aktívan részt vett és a témához is voltak hozzászólások.

Előadás – MBTI személyiségtípusok

Ezután röviden beszélgettünk a Myers–Briggs-féle 16 személyiségtípusról is.

A „csodakérdés”

A csodakérdést Steve de Shazer és Insoo Kim Berg dolgozta ki az 1980-as években. A kiváltó ok egy ügyfél kétségbeesett kijelentése volt a problémájáról:

„Talán csak egy csoda segíthet.”

Hamar világossá vált, hogy ez a nézőpont hasznos lehet és Insoo Kim Berg spontán módon egy olyan kérdéssel válaszolt az ügyfél kétségbeesett kijelentésére, amely azóta „csodakérdésként” vált ismertté. Ez a kliens figyelmét arra irányítja, hogy milyen lenne az élete, ha a problémája megszűnne, és így vezet a kliens valódi szükségleteihez.

A csodakérdés:

„Szeretnék most feltenni egy kérdést: Tegyük fel, hogy ma éjjel, miközben alszol, és az egész ház csendben van, csoda történik. És ez a csoda megoldja azt a problémát, ami miatt idejöttél. De mivel alszol, nem tudod, hogy a csoda megtörtént.

Amikor holnap reggel felébredsz, honnan fogod tudni, hogy csoda történt, és hogy a problémád megoldódott?

Mi lesz másképp? Hogyan tudnák meg mások anélkül, hogy te elmondanád nekik?”

A csodakérdés céljai:

• a probléma megoldására összpontosít
• a cél megvilágosítása
• a cél mögötti út felfedezése
• a megoldás felé vezető lehetséges lépések megtalálása
• a kliens cselekvési képességé és önhatékonyságának serkentse

Mielőtt a csodakérdés feltevésre került volna, mindenki kényelembe helyezhette magát. A kérdés felvetésével mindenki beleképzelhette magát a saját életére vonatkoztatva. Utána megbeszéltük a gyakorlatot, és aki akarta, elmondhatta a többieknek is, hogy hogyan vette észre a csodát.

Lezárás

A végén értékeltük a napot a fiúkkal. Mindenkitől az a visszajelzés érkezett, hogy nagyon jó volt az önismereti nap. Többet tudhattak meg magukról és akik akarták, azok meg is oszthatták felismeréseiket a többiekkel. Mindannyian azt mondták, hogy szívesen részt vennének még hasonló alkalmakon is.

Makrai Christian – Szák-Kocsis Endre