TÖBB!

Istentől kapott küldetésünk fókuszában az “ember” áll. Az “ember”: hiányokkal, “nincs”-ekkel és betöltetlen szükségekkel. A szociális munka célját úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ezeknek a szükségeknek a betöltése, a hátrányok csökkentése, a felzárkózás segítése. Elnehezült állapotban, traumatizált lélekkel nehéz feltekinteni és meglátni a tovább vezető utat, a felhők között átszűrődő napfényt, mert a megélt csalódások, elutasítás, a múlt kudarcai lehúznak, demotiválnak és a perspektívát is beszűkítik. Ott kell állnunk, bizalmat építve “felegyenesíteni a görnyedezőt”, támogatva abban, hogy elhiggye: van remény, érdemes előre tekinteni és Istentől megoldásokat kérni!

Átlépve a másik oldalra azt is tapasztaljuk, hogy segítő munkát végző személyként ugyanúgy érzékelem a hiányokat mind az életem különböző területein (van ahol fájóbb, érzékenyebb, máshol talán hozzászoktunk már), mind a rám bízott emberek felé való munkámban is… Mert mi van, ha már hiányzik belőlem a meggyőződés, hogy a fáradozásomnak van értelme? Mi van, ha hiányt szenvedek reménységben, hogy lehet áttörés, megújulás, új kezdet az Istentől? Mi van, ha hiányzik a bizalmam Benne, hogy képes megtenni…?

Akármelyik oldalon is állok, segítőként, vagy segítettként, ellátottként, vagy ellátóként, Istentől kapunk bátorítást arra nézve, hogy merjünk TÖBBet várni. Arra hív, hogy ne csak azzal számoljak, amit a szememmel látok, hanem számoljak a szemmel láthatatlannal, ami onnan fentről származik. Három félmondatot szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban, amivel 2022. év elején Isten megajándékozott, hátha megteszi Veled is, kedves Olvasó!

“Aki pedig mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk…” (Efézus 3,20)

Az első félmondat abban erősít meg, hogy bármennyire is jót akarok, vagy jól akarok segíteni, előrelépni, vagy szolgálni, minden gondolatomat, szándékomat, vagy kérésemet meghaladó JÓ van nála. Bőségesebb JÓ! Ő nem szűkölködik a jó szándékában, nem kell Őt rábeszélnem, vagy meggyőznöm egy jó kezdeményezésről, mert az Ő szívén annak a sokszorosa már megszületett. Sőt, ez a mondat arról szól, hogy Ő mindezt megteheti. Nem csak beszélhet róla, vagy gondolhat rá, hanem minden hatalma adott ahhoz, hogy cselekedjen. És akkor, amikor ezt írom eszembe jutnak emlékek és tapasztalatok arról, amikor Ő ezt váratlanul és nagyszerű módon megtette és adott áttörést, új életet, gátszakadást egy ember életében. 

“Neked az Úr annál sokkal többet adhat.” (2Krónika 25,9)

Egy nagy csata előtt, a már kifizetett, de végül harc előtt hazaküldött zsoldosokra költött (ablakon kidobott) pénz nagyon fájt a királynak. Micsoda veszteség! De a próféta arról beszél: Isten megadja a győzelmet, nem a zsoldosok erejét használva, hanem az Ő dicsőségére. Teli van az életünk rossz döntéseink veszteségeivel. Számolhatjuk, búsulhatunk, bánhatjuk (nem baj), de eljön az ideje, hogy tovább kell tekinteni és elengedni a veszteségeket, hogy ráeszmélhessünk azokra a győzelmekre, melyeket Isten tartogat. 

“Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.” (139. Zsoltár 17-18)

A harmadik (utolsó) idézet abban bátorít, hogy ne veszítsem el a reményem abban, hogy Istennek van egy jobb terve. Lehet, hogy egyik jó szándékú tervem nem működött, a másik kudarcos lett, s hiába a sok jó szándék, nem halad előre az életem, vagy a segítő munkám. Dávid arra biztat, ne a kudarcokat számolgasd, hanem Isten jó terveit, jó szándékainak a számát, melyek közül Ő előhozza azt a tervet, melyet be kell járnom. 

Isten vezessen ebben mindnyájunkat 2022-ben valami TÖBB-re.

Liptai Gábor