Hit, remény, szeretet – e három, ezek közül legnagyobb a szeretet – olvassuk az 1 Korinthus 13. végén. Egyelőre még nem mondhatjuk el, hogy a szeretet lenne a legnagyobb ebben a világban. Talán a remény a legnagyobb, hogy lesz még jobb… Mindannyian remélünk.

„Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1). Sokan mondják, hogy „nem mi rendeltük ezt a bizonytalanságot”, de tudhatjuk, hogy ez nem csak emberi „rendelés” kérdése, hanem az Elrendelésé, Övé, akinek mindennel célja van. Aki szeretetből – a legnagyobb szeretetből rendel el mindent, mert így látta jónak.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35)

A nyári időszakot gyakran nevezik „uborkaszezonnak”. Ilyenkor mintha lelassulna az élet, kevesebb a hírértékű esemény, sokan szabadságon vannak, és több idő jut a pihenésre, az elcsendesedésre. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a körülöttünk lévő világ bizonytalansága nem vonul szabadságra. Hazánkban és szerte a világban sokakat foglalkoztat a jövő kiszámíthatatlansága, a vezetésben való megrendült bizalom, az egymásnak ellentmondó vélemények és a növekvő feszültségek.

Keresztény emberként azonban nem csupán a látható körülmények alapján értékeljük a helyzetet. Isten Királyságának polgáraiként tudjuk, hogy életünk végső biztonsága nem emberi rendszerekben, politikai irányzatokban vagy gazdasági folyamatokban rejlik, hanem az élő Istenben. Amikor körülöttünk sok minden meginog, különösen fontos, hogy hitünk alapjait újra és újra megszilárdítsuk.

A Szentírás arra bátorít, hogy reménységünket ne adjuk fel. A hitbizonyosság nem naiv optimizmus, hanem az a meggyőződés, hogy Isten hűséges marad ígéreteihez akkor is, amikor mi még nem látjuk a megoldást. Ezért ez az időszak kiváló alkalom lehet arra, hogy több időt szánjunk az imádságra, az Ige tanulmányozására és arra, hogy tudatosan keressük Isten jelenlétét. A csendesebb napok segíthetnek abban, hogy a sok zaj és aggodalom közepette ismét meghalljuk Urunk szavát.

A hit megerősödésének fontos területe az emberi kapcsolataink rendezése is. A bizonytalan idők gyakran felszínre hozzák a bizalmatlanságot, az indulatokat és a megosztottságot. Krisztus követőiként azonban arra kaptunk elhívást, hogy tiszta, őszinte és szeretetteljes kapcsolatokat építsük. Törekedjünk arra, hogy szavaink békességet teremtsenek, ítélkezés helyett megértést mutassanak és legyünk készek mindig megbocsátani. A világ sokszor az ellenségeskedés mintáját kínálja, de Isten népe a kiengesztelés útját járja.

Ugyancsak fontos, hogy hűségesek maradjunk mindennapi feladatainkban. Nem mindig nagy tettek által szolgáljuk Istent, hanem sokszor a ránk bízott feladatok felelősségteljes, lelkiismeretes elvégzésével. A családban, a munkahelyen, a gyülekezetben vagy a társadalomban végzett csendes, kitartó helytállás Isten előtt értékes szolgálat. A bizonytalan körülmények nem mentesítenek bennünket a hűség alól, sőt még inkább szükség van olyan emberekre, akik megbízhatóan, becsületesen és szeretettel végzik feladataikat.

Mindezek mellett a keresztyén élet egyik legszebb ismertetőjele a hálaadás és a megelégedettség. Ez nem azt jelenti, hogy nem látjuk a problémákat vagy nem hordozunk terheket. Inkább azt, hogy felismerjük Isten gondviselését a nehézségek között is. Aki hálát tud adni mindazért, amit kapott, annak szíve védettebbé válik a keserűséggel és a reménytelenséggel szemben. A hála segít észrevenni Isten jelenlétét az elmúlt időkben és a mindennapokban kapott apró ajándékokban is.

Ezért ma különösen időszerű Pál apostol imádsága: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13)

Akármit hallunk a hírekben, akármekkora bizonytalanság is vesz körül bennünket, Krisztusban biztos reménységünk van. Ő ma is uralkodik, ismeri népe útját, és kezében tartja a jövőt. Ezért ne engedjük, hogy a félelem vagy a kiábrándultság határozza meg a gondolkodásunkat. Inkább erősítsük meg hitünket, őrizzük kapcsolataink tisztaságát, töltsük be felelősségünket hűségesen, és adjunk hálát minden körülmények között.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35). Mert a reménységünk nem emberi számításokon, hanem Isten változhatatlan hűségén nyugszik. Ez ad erőt ma, és ez vezet el bennünket a holnap bizonytalanságain át az Ő örökkévaló országának bizonyosságába.

Nemrég a kiskunmajsai gyülekezetünkben a szőlősgazda példázatáról (Máté 20) beszéltem, amit Jézus így kezdett: „Hasonló az Isten királysága ehhez”. Minden napszámos egyformán lett jutalmazva, az is, aki korán jött, az is, aki az utolsó órában. Még van lehetőség a kegyelem hívásának engedni, és részesülni Isten királyságában! De ha egymást figyeljük és nem a gazdát, akkor irigyekké, teljesítményorientáltakká, megkülönböztetővé válunk és nem leszünk kegyelmesek, elfogadók, egymásnak örülők. „Ne így legyen ez köztetek!” (Máté 20,26)

Kovács Zoltán Károly
képviselő
Baptista Menedék Szolgálat