Az elmúlt időszakban egy nagyszerű napot tölthettünk együtt a Baptista Menedék Szolgálat munkatársaival a vajtai Zichy Kastélyban.

A gyönyörű helyszín már az érkezéskor magával ragadott bennünket. Isten nagyon kedves volt hozzánk, hiszen az esős előrejelzés ellenére Ő jó idővel ajándékozott meg minket, csak a konferencia végére érkezett meg az eső.

Nagy létszámban lehettünk együtt, hiszen a budapesti és a kiskunmajsai munkatársakon kívül immár a Bodrogról érkezőket is Menedékesekként üdvözölhettük.

Mivel én nemrég csatlakoztam a szolgálathoz, így számomra rendkívül értékes volt a délelőtt során a kezdetekről hallani, hogy hogyan indult el a Menedék élete. Isten volt a kezdeményező, aki megszólított embereket és rajtuk keresztül elindulhatott egy olyan szolgálat, aminek a jelentőségét akkor még nem is sejthették az alapítók.

De az odaszánást, az engedelmességet, a hűséget Isten nagyra értékeli és használja, hozzá teszi azt, amire csak Ő képes. Így jöhetett létre az a színes és széles szolgálati terület, amit ma Menedékként ismerünk. Ő volt az, aki a kríziseken átvezetett, a szükségekben gondoskodott, és az embereken keresztül szolgált az elesettek, rászorulók felé.

A délelőtt folytatásában jó volt meghallgatni a különböző intézmények bemutatkozását. Mivel a munkatársak jó része még nem találkozott egymással, így különös ajándék volt az, hogy egy picit beleláthattunk egymás munkájába és felismerhettük, hogy mindannyian egy nagyobb szolgálat részesei vagyunk.

Szerettük volna, ha nem csak abból áll ez a nap, hogy folyamatosan előadásokat hallgatunk, hanem arra is lenne lehetőség, hogy valahogy jobban megismerjük egymást. A délutánban erre is sor került, hiszen egy vidám asztali beszélgetés-sorozatban megoszthattuk életünk különböző területeit egymással. Majd a következő körben már egy új társaságban, új témáról folyhatott a beszélgetés. Nagyszerű élmény volt így is kapcsolódni egymáshoz.

A nap zárásaként pedig arról hallhattunk, hogy merre vezet a Küldetésünk. Számomra meghatározó volt az a példa, amely szemléletesen mutatta be, hogy mindannyian egy nagy terv, egy közös ügy szolgálatában állunk. Nem csak a saját kis tégláinkat farigcsáljuk – és közben elveszünk a magunk feladatai, problémái között -, hanem a munkánk, a saját kis szolgálati területünk egy nagyobb küldetésnek a része. Ami úgy tűnik, hogy csak egyéni munka, személyes bajlódás, az valójában egy katedrális építésének elengedhetetlen részlete.

Milyen nagyszerű, hogy Isten is így von be minket az Ő munkájába! Sokszor kicsinek és jelentéktelennek tűnhet az, amit mi el tudunk végezni. Azonban mindez az Ő királyságát építi! Ő az, aki meghívott bennünket is ebbe a világméretű és örökkévaló jelentőségű szolgálatba. Micsoda kiváltság, hogy a magunk helyén részesei lehetünk ennek.

Szegedi Balázs
hitéleti igazgató